Marokkó - egy mágikus időutazás

Marokkó olyan, mint az Ezeregy éjszaka meséiben sétálni. Telis tele van építészeti remekművekkel, a bazárban megannyi művészeti alkotással, friss áruval, kedvesen mosolygó árusokkal, a bódékból átszűrődő zenével és a mindent átjáró fűszerillattal. Az ember néha azt se tudja hova nézzen, mert annyi befogadni való van… Marokkóról azért kihívás írni, mert mind az öt érzékszervet igénybe veszi az ottlét: ezernyi látnivaló, finom illatok és olykor kellemetlen szagok, lágy zene és hangos dudálás, csodás textíliák, mozaikok és mennyei ízek jellemzik ezt az Észak-Afrikában található, varázslatos világot.

Mikor érdemes Marokkóba utazni?

A főszezon márciustól májusig, illetve augusztus végétől november közepéig tart, mert ekkor van a legideálisabb időjárás az utazáshoz. Sokan választják még a nyári időszakot, hiszen ekkor van szabadságuk és jó meleg is van. Városnézéshez még talán bírható is ez a hőség, de a sivatagba nem érdemes ekkor menni, mert óriási a hőingadozás. Ezek alapján mondhatnánk azt is, hogy nagyjából egész évben látogatható az ország, kivéve a nagyon hideg hónapokat, ami november közepétől február közepéig tart, bár ez a globális felmelegedésnek köszönhetően évről évre változik. Február végén éjszaka 8-15 fok, nappal 20-25 foknak örvendtünk.

Van kötelező oltás? Kell vízumot igényelni? Milyen nyelven beszélnek?

Szerencsére, a magyar állampolgároknak nincsen szüksége semmilyen oltásra vagy vízumra a beutazáshoz, így egy útlevéllel neki indulhatunk a kalandnak. Az biztos, hogy sokszor le fogják ellenőrizni, mire bejut az ember az országba, de legalább látszik, hogy biztosra mennek, nem engednek be akárkit. Ez a biztonság érződik egész Marokkóban. A nagyvárosokban több ponton össze lehet futni rendőrökkel, akik leginkább az autósok papírjait ellenőrzik, de jelenlétük nem zavarja a járókelőket a piroson való áthaladásban. Marokkóban az élet szabja a rendet. Ez a piacon/bazárban is lépten-nyomon látható. Nem görcsölnek rá a szabályokra.

Marokkóban a hivatalos nyelv az arab, hiszen az arab birodalom része volt, és az amazigh, amely az ország őslakosai, a berberek által beszélt, különleges írásképpel rendelkező nyelv. Nem hivatalosan, mindenki beszéli a franciát, hiszen egykor a franciák gyarmata volt, és politikailag még mindig kapcsolódik Franciaországhoz. Egyes épületeken kizárólag az arab és az amazigh betűket láthatjuk, ami európai szemmel érthetetlen. Az arab nyelvet nem csak az íráskép nehezíti meg, hanem a jobbról balra történő olvasás is, ami egy bolt nyitvatartási ideje esetében is galibát okozhat… Vicces szituációkat szül ez a különbség.

Na de milyen a közbiztonság?

A hiedelmekkel, előítéletekkel ellentétben, amely Afrikát övezi, Marokkó egy nagyon biztonságos desztináció. Arra számítani kell, hogy külföldiek lévén érhet minket egy-két furcsa tekintet, de ez inkább kíváncsiság a helyiektől, mintsem veszélyforrás. Érdemes a helyi szokásokat betartva, főleg nőként elfedni bizonyos területeket magunkon, ezzel is tisztelve az ő hagyományaikat. Ha meleg is van, kerüljük a nagyon rövid, nagyon kivágott és túl szűk ruhadarabokat. Érdemes övtáskával vagy jól zárható táskával közlekedni a forgalmas utcákon és nem tévedni ismeretlen, sikátoros utcákba az éj leple alatt, de ez talán bármilyen, akár európai városokra is igaz. Figyeljünk oda, ahogyan otthon is tennénk, de egyéb aggodalomra semmi ok. Biztosítást természetesen érdemes kötni, mint minden utazáshoz.

Hogyan repüljünk Marokkóba?

Mi Rabatot, a fővárost választottuk első desztinációnknak, ide repültünk Budapestről egy átszállással Párizsban. Sajnos jelenleg nincs közvetlen járat Pestről Marokkóba, úgyhogy nem lehet kikerülni az átszállást, de így akár plusz egy úti célt is be lehet iktatni, ha szeretnénk, legyen szó Franciaország vagy Spanyolország városairól. Innen pedig Fezbe, Rabatba, Casablancába, Marrakeshbe vagy Agadirba is repülhetünk, hogy a legnagyobb reptereket említsem, de több kis reptér is van még ezeken kívül. A nagyvárosok között akár vonattal is közlekedhetünk, legyen szó Rabat, Casablanca, Tanger, Marrakech és Fez városairól.

Hol szálljunk meg?

Ha Marokkó és szállás, akkor az úgynevezett Riadot egyszer mindenkinek kötelező kipróbálni. A riad szó belső udvart jelent. Az iszlám kultúra terjedésével, az arab birodalom területein vált jellemzővé az az építkezési forma, amely egy belső udvarral rendelkező házat takart. Kicsit hasonlít a mi gangos polgári házainkra, azzal a különbséggel, hogy az ajtók nem teljes lakásokat, hanem csak fürdőszobával rendelkező szobákat, illetve konyhát rejtenek, így egy kisebb épületre kell gondolni, ahol egykor egy nagy család lakott. Marokkóban ma már ezeket mind szálláshelyekké alakították át, hogy az ide érkező turisták is kipróbálhassák, milyen volt ezekben élni. Egész Marokkóban jellemző, hogy a reggeli benne van a szoba árában. Találunk köztük egyszerű vendégháztól kezdve 5 csillagos szállodáig minden kategóriában alvóhelyet. A legeldugottabb sikátorban is találhatunk olyan csodaszép riadot, amire álmunkban sem gondoltunk volna...  Egyes városokban a 14. századból is maradtak fenn riadok. Vajon mennyi mindent hallhattak ezek a falak az évszázadok alatt?

Milyen az élet Marokkóban?

Marokkóban minden nagyvárosnak van egy „Medina” része, ami városfallal körülölelt, autóval nem megközelíthető történelmi városrészt jelent tele szűk utcácskákkal, kézműves boltokkal, mecsetekkel és palotákkal. A legtöbb Medina része a világörökségnek, hiszen falai és lakói mélyen őrzik a régi idők hagyományait és őseik tudását. A bazárokban, a kávézókban és úgy általában az utcán sétálva leginkább férfiakkal találkozhatunk, mert Marokkóban a nők otthon vannak a családdal, nem dolgoznak házon kívül. A szállodákban, fürdőkben, szövetkezetekben viszont találkozhatunk női dolgozókkal és ha beszélik a franciát vagy az angolt, akár még szóba is elegyedhetünk velük. Nagyrészt azonban férfiakkal fogunk találkozni, akik óriási mosollyal, mérhetetlen kedvességgel és segítőkészséggel állnak a külföldiekhez. Persze mondhatnánk, hogy azért, mert el akarnak adni valamit, de a legtöbben alaptermészetükben ilyenek. Úton útfélen megkérdezhetik honnan jöttünk, elmesélnek egy-egy történetet a városról és megköszönik, hogy meglátogatják imádott országukat. Nagyon vidám, befogadó és vendégszerető nép, akik minden messziről érkezőt forró menta teával (vagy másnéven berber whiskyvel) köszöntenek.

Miért érdemes Marokkóba utazni?

Ez a kérdés a legnehezebb mind közül. A rövid válasz az, hogy mindenért. A hosszút pedig több oldalban is tudnánk taglalni (és fogjuk is, városokra szedve), de egyelőre inkább pár pontot kiemelve adnánk ízelítőt belőle.

• Szívből jövő vendégszeretet
• Ezerszínű kultúra, amelynek lenyomata ott él minden kézműves áruban, építészeti és művészeti alkotásban, no meg az elkészítőjében
• Színes, szagos városok tele látnivalókkal, melyekben gyönyörködhetünk, melyeknek igaz történetét a helyiektől hallhatjuk
• Több évszázadra visszatekintő történelem
• Hosszan elnyúló tengerpartok fürdésre, szörfözésre vagy romantikus naplementékre
• Homokdűnékkel és csillagos égbolttal tarkított sivatag
• Értékes ásványkincsek
• Fenntartható életforma: oázisok, piacok, használati cikkek
• Hol sziklás, hol pálmafás hegyvidék
• Közismert filmforgatási helyszínek (Gladiátor, Trónok Harca)
• Mennyei ízkavalkád a konyhában
• Zene minden irányból, legyen az arab, berber vagy fekete-afrikai
• Jó ár-érték arány minden téren

A kulturális sokk mindezek mellett is elmaradhatatlan, mert egyszerűen más ott az élet. De nem éppen ezért utazunk? Hogy rácsodálkozzunk, hogy másképp is lehet? Hogy pár nap erejéig úgy tegyünk, mintha oda tartoznánk?

Mi ezért és ilyen szemmel utazunk, na meg persze, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, melyek egy-egy ilyen kaland után egészen más értelmet nyernek...
Te is szívesen felfedeznéd Marokkót?